Az ILO kényszermunka-mutatói az EUFLR alatt
A rendelet a kényszermunka meghatározását az ILO Convention No. 29-től veszi. A bizottsági iránymutatások kockázati szókincsüket az ILO tizenegy mutatójától veszik, és ugyanígy a platform is.
A mutatók: kiszolgáltatottsággal való visszaélés, megtévesztés, mozgásszabadság korlátozása, elszigetelés, fizikai és szexuális erőszak, megfélemlítés és fenyegetés, személyes okmányok visszatartása, bérek visszatartása, adósrabszolgaság, visszaélésszerű munka- és életkörülmények, és túlzott mértékű túlóra. Egyik önmagában sem bizonyítja a kényszermunkát; az ILO szerint ezek mintázatát kell keresni, és az iránymutatások ezt a megközelítést veszik át önkéntes keretük kockázatazonosítási lépéséhez. A platformban minden beszállítói kérdés megnevezi azt a mutatót, amelyet vizsgál, és azt a bizonyítékot, amely eldönti — egy toborzásidíj-nyilvántartást az adósrabszolgasághoz, egy dokumentummegőrzési szabályzatot és szekrényleltárt a személyes okmányok visszatartásához, egy bérfizetési kivonatot a bérek visszatartásához. Minden szűrési találat egy mutatóval van megjelölve, így egy mutatónkénti darabszám az összes beszállítón át már azelőtt mutat egy mintát, hogy bármely egyedi ügy lenne. És a bizonyíték minősítése az iránymutatásokat követi: egy biztosíték, hogy nem számítanak fel díjat, „állított”; a nyilvántartás „ellenőrzött”.