Állam által kikényszerített kényszermunka az EUFLR alatt
Az állami hatóságok által kikényszerített kényszermunkát a 2. cikk külön határozza meg, az iránymutatások a kockázatalapú megközelítésben előre sorolják, és a jóvátétel oldalán másként kezelik — mert egy beszállító nem tudja jóvátenni azt, amit egy állam kényszerít ki.
A rendelet logikájának nagy része egy változásra képes beszállítót feltételez: az iránymutatások létrája a megelőzéstől a mérséklésen és a jóvátételen át a felelős leválásig vezet, mint végső eszközig. Az állam által kikényszerített kényszermunka megtöri ezt a feltételezést. Ahol a bizonyíték egy közhatóságok által működtetett rendszert és a reformra való minimális elköteleződést mutat, az iránymutatások szerint a felelős leválás lehet az egyetlen életképes út, és a kockázatalapú értékelés az ilyen eseteket sorolja elsőnek. A platform ezért külön jelzést tart az állam által kikényszerített kockázathoz, az adatbázisból forrásolva, ha az majd létezik, addig külső jelentésekből, és egy jóvátételi terv, amely erre a jelzésre nyílik meg, alapértelmezetten a leválási nyomvonalat választja a létra helyett. A bizonyítékdosszié rögzíti ennek a választásnak az alapját, mert egy határozatot felülvizsgáló hatóság meg fogja kérdezni, miért távozott a vállalat ahelyett, hogy jóvátett volna — és az iránymutatások saját szövege a válasz.